Unitatis redintegratio (lat. ‘az egység helyreállítása’): a II. Vatikáni Zsinat határozata az ökumenizmusról. – A dokujentumnems születhetett volna meg az →ökumenizmus r.k. úttörői (D. Mercier, P. Couturier, Dom L. Beauduin OSB, Yves Congar OP) nélkül. Jelentős lépés volt, hogy 1960. VI., 5: XXIII. János p. létrehozta a Keresztény Egységtitkárságot (a későbbi →Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa), melynek 1968-ig Agostino Bea SJ bíb., utána J. Willebrands bíb. volt az elnöke. – Az előkészítő teol. biz. az Egyházról szóló okmány 2. fejezetének szánta az ökumenizmusról szóló határozatot, de végül külön okmány lett. A zsinati atyák VI. Pál p. közbelépésére 1964. XI. 21: fogadták el 2137 igen és 11 nem szavazattal. – A ~ szerkezete: 1. Az ökumenizmus katolikus elvei; 2. Az ökumenizmus gyakorlata; 3. A római Apostoli Széktől különvált egyházak és egyházi közösségek. A ~ hátterében a zsinati egyháztan áll (LG, DV, OE). – Tartalma: Az első fejezetben az ~ elismeri, hogy az ökumenikus mozgalom az idők jele. mert benne a ker-ek önbírálata és az egység utáni vágy mutatkozik meg. Hangsúlyozza, hogy csak egyetlen egyház van Jézus Krisztus szándékai szerint. A Szentlélek hozza létre és teremti meg a ker-ek egységét (1.p.) A reformáció egyházait testvérként emlegeti és a szakadás okait emberi mulasztásokban látja (3.p.). Kijelenti, hogy az üdvösség eszközei hiánytalanul csak a katolikus Egyházban érhetők el. A LG 8. pontjában szereplő subsistit in állítmány (Haec Ecclesia, in hoc mundo ut societas constituta et ordinata subsistit in Ecclesi catholica) később sok vitára adott alkalmat (vö. Ut unum sint enc. 1995:13,55-58; Dominus Jesus nyilatkozat 2000: 16–17). Következetesen „más egyházakról és egyházi közösségekről" beszél, elismerve a bennük lévő sok értéket, s állítja, hogy ezek  mind Krisztustól erednek, hozzá vezetnek és az ő egyetlen Egyházához tartoznak. – Megfogalmazta az egységtörekvésben döntő szempontokat: szavak, állítások, cselekedtek megtisztítása; a párbeszéd tudatos vállalása; lelkiismeretvizsgálat Krisztusnak az Egyházra vonatkozó akarata alapján (4.p.). – A 11. pont fontos elvet fogalmaz meg az igazságok hierarchiájáról: (az ökumenikus párbeszédben) „a tanítások egybevetésekor ne feledjék, hogy a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak hierarchiájuk, vagyis rangsoruk van, mert más és másképpen kapcsolódnak a keresztén hit alapjához." Ez nagyon fontos megállapítás, mert ezután belátható, hogy a hitvitákban sokszor összekeverték a lényeges tételeket a huszadrangúakkal ( pl. az ereklyék tisztelete és a búcsúk tana más szinten van mint a hit általi megigazulás  vagy Jézus Krisztus valóságos jelenléte az Eucharisztiában). Ugyanebben a pontban óv az ~ a hamis irenizmustól, azaz a mindenáron való békülékenység szándékától, melynek a katolikus tanítás kárát látja. – A második fejezet alaptétele: „A földi vándorútján járó Egyházat  Krisztus szüntelenül az örök megújulásra hívja" (6.p.) Ennek alapját a LG 8. pontjában találjuk: „Az Egyház egyszerre szent is és folytonosan megtisztulásra is szorul, mivel bűnös tagjai vannak, a bűnbánat és a megújulás útját járrja szüntelen". – A harmadik fejezet az Apostoli Széktől különvált keleti és nyugati egyházakról és egyházi közösségekről szól. Kiemeli a keleti egyházak gazdag örökségét, s hogy közülük sok apostoli eredetű és tanításuk közel áll a katolikus Egyházéhoz. A nyugati egyházaknál is azt hangsúlyozza, ami közös, ami összeköt és sürgeti a teol. párbeszédet. –  Az ~ fő tanítása: az egység ügye mindenki gondja legyen; bűnbánat és megbocsátás; belső megújulás és megtérés, párbeszéd és imádság; közös tanúságtétel, szociális együttműködés. – A katolikus Egyház részvétele az ökumenikus párbeszédben a Zsinattal indult el. 1968–: a r.k. teológusok teljes jogú tagként  vesznek részt az Egyházak Ökumenikus Tanácsa teol. részlegében (Hit és egyházszervezet), jólleheta kat. Egyház még nem tagja e tanácsnak. az 1993: kiadott Ökumenikus Direktórium szerint is a párbeszéd áll az ökumenikus együttműködés középpontjában. Sz.F.

LThK 1993. X:415. – A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962–2002. Szerk. Kránitz Mihály. Bp., 2002: 135. (Kránitz Mihály–Hafenscher Károly: Unitatis redintegratio. Határozat az ökumenizmusról.